Tegnap voltam fogorvosnál, aki olyat tett velem (nem részletezem), hogy hétfőig a következő dolgokat fogyaszthatom:

- joghurt

- bébiétel (!)

- dörmimackó

- friss kenyér bele, vagy bármi, ami puha,

- főzelék

- leves

- bármi, ami pépes.

Rágni és harapni tilos, persze most egyfolytában húsokra és hamburgerekre gondolok. :) Pedig szeretem a fogorvosom, de ezeket az időszakokat nem szeretem. Legutóbb vagy két hétig éltem ilyeneken, nem volt nagy öröm, utána egy évig nem ettem joghurtot... Egyébként a bébiételek nagyon finomak! :)

A fogyókúrának pénteken befellegzett, egyrészt értem el némi eredményt (nem kg-ban), másrészt elég szar volt a gyomrom, és ha meg kellett volna ennem a párolt halat paradicsommal, valószínűleg meghaltam volna. Úgyhogy lett hozzá minimális mennyiségű rizs, így elviselhető volt. Szombaton meg ugye kislányokkal hivatalosak voltunk búcsúpartira, egyikünk Angliába repül holnap tanulni, na ott meg muszáj volt ugye enni... Nem téma, mindenképp jobban bírtam, mint amire számítottam. Most ugyanúgy eszem, mint a fogyókúra előtt, de folytatom a mozgást, egy héten minimum háromszor, maximum hatszor, mikor milyen kedvem van. Ja és igen, még mindig nem gyújtottam rá. :)

Más.

Kézi és vízilabda függőség tombol, igyekszem megnézni minden meccset, bár Milu nem mindig akarja így, a vasárnapi Izland elleni mérkőzés helyett is Tom&Jerryt kellett nézni (mondjuk talán nem is nagy baj). A gépem még mindig nem jó, talán-talán jövő héten. Ha visszakapom film és sorozatmaratont tartok, ez fix.

Más.

Hiányzik a hóesés. :(

Na. Jelentem megemelem a kalapom saját magam (meg persze a családom nőtagjai) előtt, ugyanis minden ponton betartottam a fogyókúrát, nem haltam éhen, nem csaltam. Azt nem mondom, hogy éhes sem voltam/vagyok, de simán kibírható, és némelyik kaja kifejezetten finom és laktató is volt, mint pl. a mai ebéd (2 főtt tojás, 2 paradicsom, zöldség), amit nem bírtam megenni. A péntek reggeli 'reszelt sárgarépa citromlével'-re mondjuk kifejezetten kíváncsi leszek. :) Minden nap mozgok, eredmény még nincs, de nem is vártam, három nap telt el. Ja és azért félidő, mert a második hetet nem fogjuk megcsinálni, azt hiszem így első nekifutásra ez is nagy eredmény, sokkal-sokkal rosszabbat vártam. A vasárnap az meg már... azt már féllábon is (meg így sokkal jobban hangzik, nem?!) De azért azt elmondhatom, hogy a vasárnap esti 'egyen amit akar és amennyit akar' nagyban motivál, ráadásul bevállaltam a vacsikészítést, kenyérlángos lesz szalonnával és hagymával, meg tejföllel és fokhagymával... meg sok sajttal... nyamm....

Ja és ami a legrosszabb: tecsóba, sparba, pennybe menni. Végig csorgattam a nyálam az összes áruházon. :(

Más. Fogorvos. Visszamentem ma, mondom el sem hiszem, hogy a végére érünk... hát nem is. Jövő héten kétszer vissza, gyökérkezelés. Hurrá. Sose lesz ennek vége. :(

Már tényleg nem tudom hányadszor nézem végig, de még mindig meg tud nevettetni, sőt, őszintén szólva néha hangosan visítok és csapkodom a térdem. Nincs jobb a Jóbarátoknál, ez tuti! :) Rengeteg kedvenc jelenetem van, itt van egy a sok közül: Joey csajozós meséje:

"Egyszer régen hátizsákkal bejártam nyugat-Európát. Barcelona szomszédságában egy hegylankán stoppoltam a Mount Tibidabonál. Az ösvény végére érve egy tisztás tárult elém, a közepén egy tóval. Mindentől elzárva, hatalmas fák vették körül. Halálos csend volt. Mennyei. A tó partján láttam egy gyönyörű szép lányt mosakodni. Potyogtak a könnyei..."

Igen, igen. Sose gondoltam volna, gondolom sokan közületek sem, hogy én, aki a legjobban ellene vagyok a fogyókúrának, egyszer éhezni fogok. Pedig de. Harminc éves vagyok leszek, ideje ezt is kipróbálni. Én szeretem magam és szeretem a testem is. Nem gondolom, hogy különösebben meg lennék hízva - bár tény, hogy az utóbbi időben kaptam ilyen irányú megjegyzéseket, khm... - talán pár kiló csúszott fel rám, köszönhetően az év végi tespedésnek, ünnepi zabálásoknak és annak, hogy két hete nem gyújtottam rá. Szóval ezért - és mivel fogyókúra szűz vagyok - holnaptól kipróbálom, milyen is koplalni. Szolidaritok továbbá a családom nőtagjaival, mert  mindenki fogyókúrázni fog. Sejtem, hogy nehezebb dolgom lesz, mint nekik, mivel én napjában ötször-hatszor eszem, tehát ha nem megy nem fogom erőltetni, de ha bírom, csinálom. Szóval lássuk a heti menüt:

1. nap

Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 2 db főtt tojás. Tetszőleges mennyiségű spenót, enyhén sózva
Vacsora: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), zöldsaláta tetszőleges mennyiségben

2. nap
Reggeli: Fekete kávé kis tejjel, 1 szelet kenyérke (kétszersült)
Ebéd: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), saláta és valamilyen gyümölcs tetszőleges mennyiségben
Vacsora: Sonka, bármennyi

3. nap
Reggeli: Fekete kávé tejjel, 1 kenyérke
Ebéd: 2 db főtt tojás, zöld saláta paradicsom
Vacsora: 20 dkg főtt sonka, saláta

4. nap
Reggeli: kávé, kenyérke
Ebéd: 1 főtt tojás, nyers, vagy dinsztelt káposzta, 15 dkg sajt
Vacsora: kefir vagy joghurt, gyümölcs

5. nap
Reggeli: reszelt sárgarépa citrommal, kávé tejjel
Ebéd: dinsztelt hal, paradicsom
Vacsora: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), zöldsaláta

6. nap
Reggeli: kávé, kenyérke
Ebéd: fél grillcsirke, saláta
Vacsora: 1 db főtt tojás, répa nyersen vagy főzve

7. nap
Reggeli: Tea citrommal (cukor nélkül)
Ebéd: gyümölcs
Vacsora: egyen amit szeret és amennyit akar

8. naptól a diéta elölről kezdődik, további 1 hét időtartamra.

Nem tűnik rossznak, családban már többször csinálták. Nem fogom méregetni magam, és a diéta mellett (és már két hete) megpróbálok többet mozogni, ami talán fontosabb, mint a fogyókúra, de ugye ha én valamit a fejembe veszek...

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
a Kaszpi-tenger habjain is túl,
és rónasága, mintha a föld végét
keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
de nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
magas kedvemben sírva fakadok;
de arcom víg a bánat idejében,
mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
a múltnak tengerén, ahol szemem
egekbe nyúló kősziklákat lát,
nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
s mienk nem volt a legkisebb szerep;
úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
föl-föltünik, s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! A második szomszédig
alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
a gyász, s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
el nem hagynám én szülőföldemet,
mert szeretem, hőn szeretem, imádom
gyalázatában is nemzetemet!

(Petőfi Sándor)

Kislányokkal úgy döntöttünk, hogy idén úgy ünnepeljük a szülinapokat, hogy az ünnepelt megvendégeli a többieket, lehetőségeihez és képességeihez mérten. (Tavaly ugye étteremben voltunk, előtte pedig meglepi bulik voltak.) Plusz, megszabhatja az öltözetet, illetve egyéb szabályokat hozhat ez estére vonatkozóan. Ez eddig nagyon jó és vicces is, tekintve, hogy jövő héten lesz az első esedékes szülinap, mégpedig húgomé, aki a következő dresszkódot adta: melegítő és felemás zokni. :D Igen ám, de a csapatban (nyolcan vagyunk) van egy vegetáriánus, és, hogy ne legyen egyszerű, egy lisztérzékeny. Nem biztos, hogy az ötlet - így utólag - annyira átgondolt volt, mert valljuk be, nem könnyű olyat sütni-főzni, ami:

a.) húsmentes

b.) gluténmentes

c.) mindenkinek ízlik

d.) ja és nem két napig tart az elkészítése... (főleg, ha háromfélét kell készíteni, hogy mindenkinek jó legyen...)

Úgy érzem lesznek érdekes dolgok, kapásból jövő héten meglátjuk. Igyekszem majd minden szülinap után beszámolni, fotóval és jóllakottan. :)

Három éve ilyen tájban leszoktam ugye, azt írtam is. Hét hónapig nem is szívtam egy szálat sem, aztán elcsábultam és szépen-lassan visszaszoktam. Nem cigiztem sokat, mivel otthon nem cigiztem (a mai napig sem), melóhelyen sem vittem túlzásba. De volt egy menedékem: a kocsma. Kocsma alatt nyugodtan érts füstös falusi kocsmát, ami azonban családi tulajdonban van, ergo a negyedik otthonom. Na de most ugye ott sem lehet cigizni. Sehol sem lehet. Kiborított, ráadásul már most rohadt drága és nagyon ígérgetik, hogy még drágább lesz. Na, gondoltam egy merészet: mindenki be***hatja, ha már nem lehet cigizni, akkor nem is fogok. Így most aztán vasárnap óta nem szívtam egy szálat, de még egy slukkot sem. Jó, még csak szerda van... :) tudom. De ez így is sikerélmény, és igaz, hogy többször eszem (eleve sokszor eszem keveset), de próbálok többet mozogni, na meg reménykedem, hogy az első pár hét lesz ilyen sz*r, ugyanis annyira kívánom a cigit, hogy fú.... De erős vagyok (mint a kád széle), ráadásul van nálam egy majdnem egész doboz, de még nem csábultam el így sem. Ami jó viszont: jobban esik levegőt venni, főleg mélyeket, nem vagyok büdös. Persze ha száz kiló leszek ezek nem fognak vigasztalni... Na de reméljük a legjobbakat, szorítsatok! :)

Update: tegnap iszogattunk, és nagyon-nagyon jól bírtam. Hurrá! :)

Jól indult, de aztán január végén Milu és anyukája betegsége eléggé aggasztott mindenkit, sok volt az idegeskedés, de hálistennek' nem lett komoly baj. A kislányokkal elhatároztuk, hogy olyan évet tartunk, amikor a születésnapokat étteremben fogjuk ünnepelni, a vacsorát természetesen a szülinaposoknak a többiek állják, így - több szülinapot összevonva - négyszer voltunk vacsorázni, mindegyik nagyon jól sikerült. :) Márciusban megszületett Milu kistesója, Gergő, aki szépen cseperedik, Miluhoz hasonlóan a mászás úgy néz ki, hogy kimarad az életéből, a menés az jobban bejön. Dudinak hívom, meg egyre többen a családban is (Milut Bogyónak hívtam egy időben), ami azért is jó, mert van már a családunkban egy Dudi, akiről örökké imádnivaló emberre fogok asszociálni. Májusban eljutottam Prágába, ahol - az előítéleteim ellenére - nagyon jól éreztem magam, jó kis három nap volt, jövőre (idén) is indulunk valahova munkahelyileg (utoljára - de erről majd később...), várom. Júniusban nekiálltunk a nagy házalakításnak, amit ugyan tavaly elkezdtünk már (tetőcsere formájában), el is húzódott egészen augusztus-szeptemberig, de nagyon megszépültünk, új ablakok, járólapozás, szigetelés, aminek abszolút érezhető a hatása. Júniusban lakodalomban is voltunk, előtte ugye lánybúcsú. A lakodalom fergeteges, mulatozás hajnalig, evés-ivás-boldogság. :) Júliusban a hosszú hétvégéké volt a főszerep, voltunk Alterába fesztiválon immár másodszor, na és a közös - immár szintén tradícióvá vált - kislányos nyaraláson, idén Vonyarcvashegyen. A nyarat ezen kívül jó kis kertipartik, hosszú nyári (fülledt) esték jellemezték, ne feledjük augusztusban Sitkét, a nyár koronáját, ami ismét szuper volt és felejthetetlen. Szeptemberben ismét leánybúcsú és ismét lakodalom, hasonlóan jól és örömmel telt, már akkor is mondtam, de számomra igazán-igazán kedves társasággal, na és ivással hajnalig... Októberben voltunk Körmenden egy óriási és szuper buli erejéig, rég nem látott Fi hazajövetelének megünneplése alkalmából, na és hogy a nemrég tiszta vízzel felöntött pohárba töltsünk még egy kicsit. Osztálytalálkoztunk, ami nagyon kellemes emlék marad, bánom, hogy kétszer elmulasztottuk. Milu két éves lett, dumál, rosszalkodik, imádnivaló. :) Október-novembertől gyakorlatilag a Karácsony töltötte ki a napjaimat, de volt házassági évforduló, szülinapibuli, fülledt őszi este. :) December aztán már csak Karácsony, ajándékgyártás ezerrel, legszebb ünnep és család együtt, aztán szilveszter, amit már régóta nem szeretek és legyen elég annyi, hogy most sem változott a véleményem. Összességében jó év volt, persze nem mindig, de igyekszem ilyenkor mindig a jó dolgokat összeszedni, jobb arra emlékezni. :) És, hogy milyen lesz 2012? Azt hiszem nehéz. :|

Szeretem ezt az időszakot. Ilyenkor minden olyan nyugodt és álmos. Az utcán alig látni embereket, az év eleji nagy hajrá előtt (na és az év végi nagy hajrá után) mintha mindenki elbújna, elcsendesedne kicsit. A négy napból hármat dolgoztam, egy napra még rokonlátogatás volt beiktatva, túl vagyunk rajta, ma délután pedig megkezdem a hétvégi aktív pihenést. A gépem feladta a szolgálatot, januárban kerül javításra, addig net nélkül töltöm otthon az időt, mit mondjak, cseppet sem bánom. :) Karácsony szuper volt, hatalmas kajálások, örömködés, ajándékok. Milu volt a legnagyobb szenzáció, mindennek úgy örült és a sok játék közül alig tudott választani, volt hogy a szánkóban ülve tanult '(tevé)kenységeket' az újdonsült játéklaptopján. :) Kaptam sok-sok szép könyvet (ezért sem bánom annyira, hogy nincs gépem...:)), szuperkreatív ajándékot is, hasznos dolgokat, és ami a legfontosabb: szeretet. Örökké hálás leszek a családom miatt. :) És amiket én adtam: narancslekvár, diólekvár, lilahagymalekvár (na ez volt az, ami elfogyott, és nagy mennyiségben újra kellett gyártani), zserbóbonbon, hatlaposbonbon, marcipánbonbon, fűszerolaj, habfürdő, karácsonyi tea, mézeskalácsház. Ezen kívül persze nem általam készített ajándékok is voltak, de azt hiszem ezek aratták a legnagyobb sikert. Nem írhattam róluk karácsony előtt, mert többen olvassák a blogot, de jövőre igyekszem majd egy-két ötletet leírni. Szóval lezajlott, nagy hajtás volt, de szerencsére időben nekiálltam és így jutott idő mindenre. Most már csak a szilveszter van hátra, amit köztudottan nem szeretek, nem is indulok sehova, maximum a faluban teszek egy kört hugival, vagy - és ez a legvalószínűbb - Jóbarátok maratont tartok egy jó adag popcornnal. :D Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! :)